"Minden nappal rövidebb az élet, egyszer véget ér"

Cím by kowalsky, kép by cow Cow(thnx veryyy much:)) hogy mi is ez nem tudom, olyan szösszenet szerű, de leginkább most ezzel tudtam lefesteni jelenlegi hangulatom, jól is esett ezeket megírni, úgyhogy sajnálom, ha szokatlan a műfaj jellege, de most erre telt tőlem:)

Tervek
- Jó hogy neked mindig van egy B terved.
- Jó? Mi a fenéért jó?
- Hát irigyellek érte. Hogy ilyen precíz és felelősségteljes tudsz lenni. És kitartó.
- Chö, kedves tőled, hogy így gondolod. De elárulom, milyen is vagyok igazából. Rideg, számító és kiszámítható, büszke és sérthetetlen ámde cinikusan gonosz.
- De ha valaki beléd rúg, te újra felállsz és visszarúgsz századjára is, sokkal erősebben. Sosem adod fel, kristálytisztán látod a célokat magad előtt és azért élsz, hogy elérd őket.
- Célról célra élni. Pillanatról pillanatra. Reggelről reggelre. És közben titkon belül azt várni, hogy mikor lesz vége. Hogy ne kelljen minden nap fáradhatatlan felkelni, leküzdeni a hányingert az emberek láttán, a metrón, mű mosolyogni naphosszat és közben végig erősnek tettetni magad.
- Dehogy! Te erős vagy. Tudom, látom. Sugárzik a szemedből, a magabiztos járásodból. Erős vagy, mint egy oroszlán. Megkapsz mindent, amit akarsz, mert képes vagy érte küzdeni.
- Lehet. De mond csak, te nem tudod véletlenül, az oroszlánok korán halnak?



Szeretni és szeretve lenni
Nem tudta mit csinál, csak azt tudta, hogy fél. Lépett egyet előre, kezével támaszt keresett. Lassan, de biztosan egyre haladt előre a sötét bársonyba burkolózó folyosón. És hirtelen eltűnt alóla a talaj, és zuhant. Sokat, le, a fekete ködbe. Sikoltott, de hangja valahogy elveszett azonnal, ahogy a torkából kijött. Végül hatalmasat puffanva földet ért, belesajgott minden csontja, de nem lett komolyabb baja. Ami nem öl meg, az megerősít. Tudta, hogy fel kell állnia, tovább kell indulnia. Vagy most rögtön megteszi, erős lesz, összeszedi magát és sietősen eloson a fájdalom és a szenvedés elől, vagy marad. Ott fekszik továbbra is, és hagyja, hogy a jeges hideg beborítsa tetőtől talpig. Akárhogy is tesz, eljut egyszer egy újabb helyre. Vagy settenkedve, menekülve az érzések elől, vagy kíntól rángatózva vergődik, egy újabb útra fog találni Itt már nem teljes, néma sötét, hanem halkan, csalfa tanácsokat suttogó ködös homály veszi körül Itt rostokolhat örökre, ha épp úgy akarja, folytonos félelemben és kétségben. De tovább is mehet, ám tudnia kell, hogy akkor talán újra lezuhan. De ha tudja,hogy mi várja végén, és mindig ez a cél lebeg a szeme előtt, esetleg, hosszú, fájdalmas, fárasztó út után kijuthat a napfényes felszínre, és ha megérdemli, egy életen át élvezhet egy biztonságot adó, meleg ölelést. Minden rajta és a döntésein áll.



Isten
Elméletben megteheted, gyakorlatban is, de szabad ilyet? Eldobhatod-e magadtól az életet egy borotvapenge segítségével? Kipróbálhatod-e milyen érzés repülni le a mélybe egy szikláról? Megkóstolhatod-e a Domestost csak mert épp magad alatt vagy? Elsütheted-e azt a bizonyos pisztolyt, amit az ágyad alatt őrizgetsz? Bevehetsz-e abból a szép rózsaszín gyógyszerből tíznél többet is? Leléphetsz az úttestre még akkor is, ha a lámpa piros? Legyőzheted-e az agyad, és az érzékeid? Megtévesztheted önmagad? Átformálhatod a tested és lelked a kedved szerint? Elhagyhatsz, le vagy kitagadhatsz, meggyalázhatsz, kihasználhatsz, átverhetsz egy másik emberi lényt? Bánthatsz másokat vagy akár önmagad? Megváltoztathatod a jövőd, a jelened, esetleg a múltad? Küzdhetsz a sorsod ellen? Szembeszállhatsz az égiek akaratával? Kikerülheted a vonzás törvényét? Képes vagy bármire?

Isten vagy? Vagy az akarsz lenni? Nem fog menni. Mert egy már van, és ennyi bőven elég.