Íme itt a kövi rész-jajj de gyors vagyok, én is megdöbbenek magamon:D- ja igen ha valakinek nem esett volna le, ez a történet két szereplőről szól, párhuzamosan futnak a cselekményszálak: Sonja, a lány-Amerika, Simon, a fiú-Anglia. Majd ha eljön az ideje összekapcsolódik ez a két szál, addig is türelem rózsát terem:3

Simon beállította megfelelő hőmérsékletűre a vizet, bekapcsolta a rádiót, és bemászott a zuhany alá. A forró vízsugár kellemesen masszírozta a hátát, és felpezsdítette a vérét.
-Jó reggelt Anglia! 8 óra múlt egy perccel, és megint egy csodás, ködös, hűvös szeptemberi szombatra ébredtünk! Lesz még ennél hidegebb is, szóval elő a meleg pulóverekkel és irány a természet! Ennél megfelelőbb idő nincs is a kirándulásra! Ha pedig tanácstalanok lennének, hogy merre induljanak, itt van velünk a stúdióban George Smith, az ismert túrázó, annyi bestseller útikönyv szerzője, hogy megossza belünk tapasztalatait. –harsogta a rádió. Simon vakon tapogatózott a törölköző után, majd azt dereka köré csavarva kilépett a kádból. Sietve megszárítkozott, és felöltözött, majd kihajolva a korláton át lenézett a földszintre. Mindenhol néma csönd honolt. A szülei elutaztak még tegnap, a húga a városban aludt a barátnőjénél. Nancy kint lovagolt vagy már reggel hat óta. Visszament a szobájába, magára zárta az ajtót. Odasétált a fenyőfa komódjához, kinyitotta a felső fiókját, és előszedte a szükséges dolgokat. Gyakorlott mozdulatokkal dolgozott, simán rezzenéstelen arccal fúrta bele a tű vékony hegyét sápadt karjába. Nemsokára el is kezdődött. Röppenő, tarka, színes, elnyújtott alakok jelentek meg, vitték magukkal, és ő csak nevetett. Könnyűnek, légiesnek, gondtalanak érezte magát. A világ megváltozott, ő állt a középpontban. Mindenki őt nézte, vele foglalkoztak. Boldog volt. De hirtelen minden megváltozott. Sötét lett, az alakok még nagyobbá váltak, minden porcikáját a rettegés járta át .A legjobban ezt az érzést imádta .A rettenetes félelmet, amiről jól tudja, hogy el fog tűnni. Olyan mintha hullámvasúton ülne. Tudja, hogy semmi baj nem lehet, mégis üvöltenie kell, szíve majd kiugrik a helyéről, úgy dobog, de közben nagyon élvezi. Igaz, elég rövid ideig tartott maga a hallucináció része. Most is még egy darabig látta az egyre halványuló sötét rémisztő árnyakat, amik hirtelen újra színessé váltak, pörögtek forogtak, majd huss eltűntek. És utánuk a néma csend, a remegés, és az émelygés maradt. Lassan összeszedte magát, mindent a helyére tett, majd visszadőlt aludni. Nagyon kimerültnek érezte magát.