Néha vannak nekem is borongósabb pillanataim, ez a novella is egy ilyen pillanatban készült azt hiszem :-) A második kép felfedezésért köszönet Rének, és a használatért pedig a jogos tulajdonosának tomislavnak;)
***
Kettétörted a szívem. Megszoktam, hogy csak bántasz, de ez most nagyon fájt. Úgy éreztem, hogy a világ négy sarka meghajlik, és én lezuhanok a bolygóközti anyagba. Egyenesen bele a közepébe. Az a férfi ott csak celluxnak kellett, hogy újra összefogjam vele a szívem. És az az este is, á, nem jelentett semmit. El kell hinned. Én is annyi mindent elhittem már. A húsvéti nyulat is, pedig az tényleg rémes nagy marhaság. Ugyan hogy tojhatna egy nyuszi ki egy egész ceruzakészletet? Hatvanféle színárnyalattal!! Nem, nem terelni próbálok, nyugi. Csak azt magyarázom, hogy hinned kell nekem. Én is megbocsátottam akkor, amikor azzal a nővel láttalak. Belenyugodtam, hogy ő csak egy munkatársad. És hogy nem több.
Ne menj el. Kérlek. Maradj! Nem megy nélküled az életem tovább. Megbocsátok mindent. Elfelejtem, hogy van még mellettem más is az életedben. Elfogadom, hogy azért nem vagy ott a fiunk ballagásán, mert az egyik barátnőddel találkozol. Elfogadom, hogy azt a gyűrűt nem nekem vetted. Megértek mindent. Csak ne hagyj itt! Neeeee…
Hová vittek? Én nem ide tartozom! Engem várnak otthon. A gyerekeim, a kutyám, és, és, és a férjem. Igen, ő volt az a férfi, aki az előbb itt volt. Lélegzetelállító nem? De. Szükségem van rá. Miért? Nem, nem maguk nem segíthetnek! Nekem ő kell. És majd el is visz nemsokára innen. Nemsokára…
Hát megjöttél? Nem, megint nem te vagy az. De azért hallasz ugye? Emlékszel mi volt a tengerparton? Amikor találkoztunk? Jaj, annyira gyönyörű volt. Augusztus tizenharmadika. És a kislányunk is akkor született. Ez a dátum jelenti nekem a világon a legtöbbet. Most is augusztus van. Hányadika is? Elnézést! Igen, ön az a kedves hölgy a fehér köpenyben! Hányadika van ma? Úgy látszik nem hall…
Megünnepelhetnénk együtt majd a 13-át, nem? Csak tudnám, miért vagyok itt most. Te sem tudod édes, hogy hogy kerültem ide? Épp beszéltem veled, te elővetted a kenyérvágókést, és… De miért vetted elő? Éhes voltál szívem? Hiszen főztem. Direkt a te kedvencedet. Mert bocsánatot akartam kérni azért az estéért. Szóval elővetted azt a kést, és vágtál egy szelet kenyeret. Még nem is tűntél dühösnek…
Nem, már emlékszem. Nem vágtál kenyeret. Elindultál ki a konyhából, kértem, hogy ne, erre te visszafordultál, mosolyogtál, és lendült a kezed. Valami hirtelen nagyon fájt. Belém nyilallt valami, ott a mellkasomnál. Aztán piros lett minden. Talán. De nem biztos. Most már jól vagyok. Ne idegeskedj! Már nem fáj semmim. Holnap megyek újra dolgozni, nem maradunk pénz nélkül. Hiszen 15 éve nem vettem ki egy szabadnapot sem. Miért épp most kezdeném? Csak egy apró nyilallás volt. Semmi komoly. Várj, most mintha szédülnék, biztos le kéne ülnöm. Nem lehet, hiszen fekszem. De miért is? Nem szabadna pedig lustálkodnom. Hiszen annyi dolgom lenne. Ki kéne takarítani. Elnézést nővér! Hazamegyek, jó? Engem várnak otthon. Sok a dolgom, mert…
Te vagy ott életem? Megyek, csak várj meg! Sietek, futok, rohanok hozzád. Nem lehet semmi bajod, nem szenvedhetsz semmiben hiányt, hiszen akkor én kudarcot vallanék. Nézd, nincs is semmi, bajom, várj meg…
- Már nem lélegzik?
- Nem, azt hiszem, elvesztettük.
- Akkor írja be. Keskeny, de nagyon mély seb a szív fölött, valószínűleg késszúrás általi halál. Pecsét, aláírás, ja és a dátum. Mi is? Ja igen, augusztus 13.
Ne menj el. Kérlek. Maradj! Nem megy nélküled az életem tovább. Megbocsátok mindent. Elfelejtem, hogy van még mellettem más is az életedben. Elfogadom, hogy azért nem vagy ott a fiunk ballagásán, mert az egyik barátnőddel találkozol. Elfogadom, hogy azt a gyűrűt nem nekem vetted. Megértek mindent. Csak ne hagyj itt! Neeeee…
Hová vittek? Én nem ide tartozom! Engem várnak otthon. A gyerekeim, a kutyám, és, és, és a férjem. Igen, ő volt az a férfi, aki az előbb itt volt. Lélegzetelállító nem? De. Szükségem van rá. Miért? Nem, nem maguk nem segíthetnek! Nekem ő kell. És majd el is visz nemsokára innen. Nemsokára…
Hát megjöttél? Nem, megint nem te vagy az. De azért hallasz ugye? Emlékszel mi volt a tengerparton? Amikor találkoztunk? Jaj, annyira gyönyörű volt. Augusztus tizenharmadika. És a kislányunk is akkor született. Ez a dátum jelenti nekem a világon a legtöbbet. Most is augusztus van. Hányadika is? Elnézést! Igen, ön az a kedves hölgy a fehér köpenyben! Hányadika van ma? Úgy látszik nem hall…
Megünnepelhetnénk együtt majd a 13-át, nem? Csak tudnám, miért vagyok itt most. Te sem tudod édes, hogy hogy kerültem ide? Épp beszéltem veled, te elővetted a kenyérvágókést, és… De miért vetted elő? Éhes voltál szívem? Hiszen főztem. Direkt a te kedvencedet. Mert bocsánatot akartam kérni azért az estéért. Szóval elővetted azt a kést, és vágtál egy szelet kenyeret. Még nem is tűntél dühösnek…
Nem, már emlékszem. Nem vágtál kenyeret. Elindultál ki a konyhából, kértem, hogy ne, erre te visszafordultál, mosolyogtál, és lendült a kezed. Valami hirtelen nagyon fájt. Belém nyilallt valami, ott a mellkasomnál. Aztán piros lett minden. Talán. De nem biztos. Most már jól vagyok. Ne idegeskedj! Már nem fáj semmim. Holnap megyek újra dolgozni, nem maradunk pénz nélkül. Hiszen 15 éve nem vettem ki egy szabadnapot sem. Miért épp most kezdeném? Csak egy apró nyilallás volt. Semmi komoly. Várj, most mintha szédülnék, biztos le kéne ülnöm. Nem lehet, hiszen fekszem. De miért is? Nem szabadna pedig lustálkodnom. Hiszen annyi dolgom lenne. Ki kéne takarítani. Elnézést nővér! Hazamegyek, jó? Engem várnak otthon. Sok a dolgom, mert…
Te vagy ott életem? Megyek, csak várj meg! Sietek, futok, rohanok hozzád. Nem lehet semmi bajod, nem szenvedhetsz semmiben hiányt, hiszen akkor én kudarcot vallanék. Nézd, nincs is semmi, bajom, várj meg…
- Már nem lélegzik?
- Nem, azt hiszem, elvesztettük.
- Akkor írja be. Keskeny, de nagyon mély seb a szív fölött, valószínűleg késszúrás általi halál. Pecsét, aláírás, ja és a dátum. Mi is? Ja igen, augusztus 13.
Borongós, ironikus, Sophie-s...
VálaszTörlés