Feelings

Az az Sz betűs szó

Szeretsz?

Megaláztál, vádaskodtál, apró darabokra törted a szívem, a földbe tiportál, csak azért, hogy után kinyújtsd a kezed és újra magad mellé ránts.

Szeretsz.

Mondtad sokszor, ezerszer, a legdurvább helyzetekben vágtad hozzám, mint egy szitkot, mint egy figyelmeztetést, mint egy könyörgést. Tudom, hogy nem vagy teljesen tisztában vele mit is jelent ez, és mégis hiszed. Sok mindent nem tudsz, nem értesz te.

Hallgattam, amit mondtál, tűrtem, hogy bánts, hogy szidj, hogy szeress. Hagytam, láttam és éreztem.

Nem tudhatod, mert sosem mutattam, de minden egyes rossz szó csak egyre korbácsolta vágyaim. Vágyaim, hogy megértselek, együtt nevessek veled, megérintselek. Hogy elhiggyem van valakim, hogy elhiggyem szerethető vagyok.

És mikor tovább nem bírtam, kitörtem, vagy dühvel, pusztítóan, vagy ridegen, ellökve messze magamtól, vagy forrón, magamhoz ölelve. Te ilyenkor sosem értettél, nem hitted, hogy bármelyik reakció jogos is, vagy csak nem merted hinni. Igyekeztél szándékosan nem érteni, furcsállkodva, haragosan, értetlenül bámultál rám, és kiszámíthatatlannak, következetlennek neveztél. Kár, hogy mindegy is volt mit mondasz, hisz csak az annyira szeretnivaló hangodat hallottam.

Szeretsz.

Bár magad sem tudod, főleg hogy miért. Nem engedtelek gyakran közel, és amikor te nem álltál rá készen, akkor magamba akartalak zárni. Hol elmenekültem előled, hol kisajátítottalak. Néha könnytől csillogó szemmel, néha dühtől eltorzult arccal, néha szokatlanul boldog mosollyal ismételgettem a neved. Furcsák voltunk te meg én. Bolonddá tettük egymást. Jobb, ha vége. Jobb?

Magam sem tudom.

Szeretsz?

Kérlek mondd meg egyszer őszintén!