új

Télre hangoló, baljóslatú rövid újabb részlet a műből. A nagy valami közeleg, érzitek, mi?:D

Az ősz lassan a végéhez közeledett. A nappalok egyre rövidültek, és az éjszaka fagyos, ködös homályt, a hajnal deres, szürke szomorúságot hozott. A fák lehullatták utolsó leveleiket is, a pirosló lombok csípős illata a melengető napsugárral együtt eltűnt. Nancy felhúzta a téli dupla, fullasztóan meleg takarókra a ropogóan frissre keményített és vasalt huzatokat, elrendezte az utolsó nagy bevásárolásokat a piacon, és nekiállt lekvárt, kompótot, befőttet kotyvasztani naphosszat a konyhában. Simon pedig kezdett megnyugodni. Az álmok fokozatosan elmaradoztak és végül csak az átaludt éjszakák édes emléke maradtak meg. Az anyaggal is kezdett leállni. Nem is volt ideje rá, ugyanis belépett a kosárcsapatba, keményen edzett, tanult és hetenként új barátnőket szerzett. Bár elfelejteni semmit nem felejtett el, de erőszakkal az agya leg csücskébe szorította be a visszatérő sötét rémálmát, a félelmet, a szorongást, és minden rosszat, ami a szeles őszi éjszakákon kísértette. De ezek az éjszakákat most fényévekre érezte magától, és valóban élvezte az életét. Boldog volt. Az eddig cipelt mázsás, kényelmetlen, nyomasztó terhétől úgy érezte végre megszabadul. De Simon most is pont olyan meggondolatlan, felelőtlen és ostoba volt, mint mindig. Nem hitt benne, vagy talán sohasem hallott a vonzás törvényéről. Amitől a legjobban tartunk, amitől erőszakkal akarunk elszakadni, az fog bennünk a legnagyobb kárt tenni, akkor amikor már végképp nem is számítunk rá. Pedig ez alól a törvény alól ő sem volt kivétel…

pic: lullaby mester annyira imádlak-love u so much-pokmahoXD-egyetlen ír fotózseni spanom:P^^