Furcsa volt az egész helyzet. Ott ültem mellette, kristálytisztán hallottam a szavait, szinte láttam magam előtt, ahogy a hangok átfúrják a teret, behatolnak a fülembe, elszáguldanak, az agyamig ahol a kis fogaskerekek izgágán csattognak, hogy sietve megértessék velem, mire is akar kilyukadni. Tizedmásodpercek múlva már válaszra készen álltam, de nem ment. Nem tudtam kinyögni egy betűt sem. Értettem, de nem tudtam felfogni. Hogy ők? És ezt most így? Bejelenti? Mit vár? Kitől? És és és…? Millió kérdésem lett volna, de valami meggátolt abban, hogy feltegyem őket. Zúgott a fejem, káprázott a szemem, hányingerem lett és mintha megsüketültem volna. Egy légüres buborékban lebegtem. Hogy magamhoz térjek nagyot szippantottam a cigarettámból. Lassan, hosszan fújtam ki a füstöt és vele együtt a millió kételyem, kétségem, kérdésem és a többi k betűs szavakat. Ökölbe szorítottam a kezem, ránéztem, és hihetetlenül széles, hamis mosolyra húztam a számat.
- Jaj annyira örülök nektek. Gyönyörűek lesztek! Elképzellek az oltár előtt csupa fehérben, ahogy reggelente egymásra nevettek, és ahogy majd angyali mosollyal a babakocsit tolod…
- Ó istenem- nevet fel- ne szaladjunk ennyire előre. Még csak eljegyzett. De annyira boldog vagyok, hogy így reagáltál rá. Tudom, viccesen hangzik, de rettegtem attól, hogy mit fogsz szólni-, köhécsel és mosolyog zavartan. Igen tényleg. Kurva vicces….
- Ugyan, hisz tudod, mennyire szeretlek, és az tesz leginkább elégedetté, ha boldognak látlak, tudod.
- Köszönöm! Mindig is tudtam, hogy te vagy a legfantasztikusabb barát, akit valaha kívánhatok magam mellé. Nem is tudom miért tartottam ettől a délutántól annyira!- Nem? Tényleg? De különös… Hadd, segítsek. Talán azért mert a legjobb barátnőm vagy és a vőlegényed pedig két hónappal ezelőtt még nekem nyújtotta át ugyanazt a gyűrűt, amit most neked? Előfordulhat, hogy ez volt az oka?
- Ne köszönd meg. Ez természetes. Hisz ezért vagyunk egymásnak- újabb hatalmas mosoly, szinte már fáj a szám tőle. Ahogy kimegy a mosdóba az idült bájosság forrongó pokol lesz. Kis ribanc! Csak nem képzeli?? Kis ribanc. Picsa. Szajha. Barátnő. Legjobb. Ő. Gyönyörű.
Fél órával később már a könnyű tavaszi napsütésben sétáltunk.
- Nos, eddig nem mertem vele előhozakodni, gondoltam apránként adagolom be a dolgot. De esetleg nem lennél a tanúm? Annyira szuper lenne, nálad jobban nem ismer senki és…
- Jézusom hát persze!! Ennél jobban semmi sem esne - viharosan megölelem, talán szorosabban tartom, mint kéne, talán hosszabb ideig húzom magamhoz, de végül csak sikerül elengednem.
Nézem, ahogy visszafordul, int egyet a kezével, aranyló haja meglibben a szélben és megy tovább az ellenkező irányba. Kedvem lenne utána rohanni, megfogni a kezét elmondani neki mit érzek, mit gondolok, figyelmeztetni, hogy ilyen pasikra ne pazarolja az idejét, szólni neki, hogy meg fogja bánni, hogy össze fog törni a szíve, hogy meg fogják alázni, hogy bele fog ebbe pusztulni és elsírni neki azt, hogy hogy, mennyire szeretem.
